1993 nyarán közölte a Foreign Affairs című folyóirat Huntington A civilizációk összecsapása? című írását. Azóta sem szűnik a vita körülötte, a világ globalitását tanulmányozó tudósok, kutatók ellene és mellette egyaránt szót emelnek. Időközben Huntington könyvet írt koncepciójáról; a hidegháború utáni világ helyzetét igyekszik értelmezni, a világ összetartásának, széthúzásának és konfliktusainak szabályait elemzi, identitásait vizsgálja. Úgy látja, hogy a történelem során most először fordul elő, hogy a világpolitika sokpólusú és sokcivilizációjú, és ez nem vezet el az egyetemes civilizációhoz. A civilizációk közötti erőegyensúly módosul, a nyugati hatás gyengül, az ázsiai civilizációk pedig mindenben (gazdasági, politikai, katonai erő stb.) növekszenek, az iszlám világ demográfiailag is robban, és ezek a tényezők destabilizáló erővel hatnak a muzulmán országokra és szomszédaikra is. Új civilizáció megszületésének korában élünk, ahol minden olyan erőfeszítés sikertelen, amely az egyik civilizációtól a másikba akarja a társadalmat vezetni. A nyugati törekvések - amelyek a globalizáció felé vezetnek - egyre több konfliktust fognak hozni. Az életben maradás feltétele az, hogy a nyugatiak elfogadják civilizációjuk egyedi, de nem egyetemes voltát. Nincs más út, mint a sokpólusú, sokcivilizációjú világ. Huntington azt is fejtegeti, hogy jövőnket nem az új felvilágosodás és racionalizmus határozza meg, hanem a totális értékek, s ezek szükségszerűen együtt járnak az időről időre kiújuló konfliktusokkal. Mindaz, amit erről ír, ellene mond a demokratikus és liberális társadalmi szándékoknak, de mint lehetőséggel nem irracionális számolni vele. Érdekes, tárgyához képest is olvasmányos, lendületes írás, gazdag jegyzetanyaggal.